Petidolgok

Miota raerzett arra, hogy milyen jo beszelni es mennyire ugyes ebben be nem all a szaja. Imadjuk, van, hogy nem ertjuk, van, hogy mas nem erti... Mikor a szuleim itt voltak karacsonykor sokat jatszottak Petivel, en neha a kanaperol, az ujsag mogul kikukucskalva obegattam nekik oda, hogy mire is gondol az unoka. kb ilyesmik vannak mostanában:

Kejem dabdum! Szeretnem nezni a menomanot.
Ézékelő szípolt, pípípípípíp, a kémménbe beszoult a füszt, me papa tinált tüszt. Próbafűtés volt a vendegszobában.
Kéjek papakeszt! Kérek papakekszet! (=pepperkaket)
Épít tonnyot. Hűűha, mekkoa magasz! Kémmén. Füsztöl, jön a bjannbil. Építek tornyot. Hűha, milyen magas lett, mint egy nagy kémény. Füstöl, jön a tűzoltóautó.
Papamukkahelyen nad masín, bjókej. Kiköpte papít. Meg beszipta. A ketoldalasan nyomtató gép működés közben a papa munkahelyén.
Bepópadt. Behorpadt.
Viszipóc.
Pancsia.
Pacsiom.
Ezt a hármat lehet találgatni, vajon mi lehet :-)

A bécsi újévi koncert alatt pedig megtanult táncolni. Eddig csak headbangelt (Peti, hogy táncol a papa?), most már balettozni is tud. Kár, hogy mindig kér hozzá szoknyát :-) Ehhez van fotó meg video, majd egy felnőttkorban sem ciki típusút megpróbálok kitenni.

Az evésről gondoltam még pár szót ejteni: egyedül eszik levest kevés mellécsurgatással, a többi cucc kanállal vagy villával csúszik lefele, partedli nem is kell hozzá egy ideje. Csak a fegyelmezetten üldögélés, az megy nehezen, de hát még csak 2,5 éves, sokat nem kell várni egyenlőre. Amíg eszik nyugton van, utána meg had menjen dolgára, az mindig van.